Nagyon ritka, hogy valakinek csak 1-2 problémája van, amire elég egy egyszerűbb sémát/ protokollt alkalmazni.  Sokkal életszerűbb az, hogy 3 vagy több egészségügyi gond is gyötör a mindennapokban.   

Így, ha az egyik problémádra mondjuk magasabb fehérje és (minőségi) szénhidrát tartalmú séma az ajánlott (pl. gyomorfekély), míg a másikra pont ellenkezője, mondjuk egy ezekben szegényebb étrend (pl. vesekímélő diéta) – azonnal beáll a patthelyzet – látszólag nem is lehet egyszerre alkalmazni őket.  

Valójában ez nem igaz, csak nagyon komplex a feldolgozása és a jó eredményhez létfontosságú lehet olyan új összetevők bevezetése, amelyek eddig nem szerepeltek a megszokott, mindennapi étrendünkben. Ezek része régi motoros, az emberek akár évezredek óta fogyasztják egészen biztosan. De még ezeket is meg kell szelektálni, mert nem biztos, hogy nekünk pont megfelelőek.

Gyakran találkozom például azzal, hogy „Nekem mit sem ért a diéta.” Vagy… „Másfél évig voltan vegán, csicseriborsón meg vöröslencsén éltem, máriatövist szedtem a májamra, de mégis romlott a miómám…”  Hm. A hüvelyesek fito-ösztrogén hatása egyénenként eltérő hatású lehet, ajánlásuk vagy elhagyásuk tekintetében nem egyszéges a szakirodalom. A hüvelyesek alapvetően (nyersen) lektinekben és erőteljesebb fito-ösztrogénekben gazdagok. A máriatövis fitoösztrogén hatása – bár humán kísérletekben nem igazolt egyenlőre, de elővigyázatosságból, hormonérzékeny állapotok (pl. mióma, endometriózis) esetén sok szakértő int óvatosságra.

Rengeteg összefüggés, számtalan kérdés, – nem csoda, hogy egy ilyen bonyolult kérdésekben a  megszokott diétás protokollok rugalmatlannak tűnnek.