MySILQi – Tej Helyett.
Mi az a SILQi? A SILQi (még) nem…
A Falat - Válság
Így hívom azt a veszteség tudatot, ami konkrét gyászfolyamatként jelentkezik számtalan olyan esetben, amikor egy megbetegedésnél hosszabb vagy élethosszig tartó étrendváltás válik szükségessé.
Ilyenkor maga a tudat, hogy addigi életünk egy vagy több, addig akár leértékelt eleme el fog „veszni” az életünkből, komoly mentális teherré válik.
Van aki könnyebben megküzd ezzel (jellemzően azok, akiknek már tényleg nagyon fáj valami), van aki szenved tőle.
Bármelyik csoportba is tartozunk: javulásunk azon áll vagy bukik, hogy ezt fel tudjuk dolgozni, át tudjuk keretezni, át tudjuk írni a gondolataink útját (neuroplaszticitás).
Ebben segíthet ez a néhány tény – olvasd nyitott szívvel, ajánlom szeretettel.
Tények kontra Érzelmek
Amikor azt mondom egy cöliákiásnak, hogy innentől kerülnie kell a glutént, először a várakozó figyelmet látom a tekintetében. Bár már sejti ilyenkor mindenki, hogy nagy változásnak néz elébe, de még meg akarja oldani a helyzetet.
De ha ez az ember már reflux-al is küzd és a vércukra is vacakol, ráadásul a cöliákia miatt már van egy másodlagos tejérzékenysége is (ami elég gyakori kombináció)… és amikor megérti, hogy el kell hagynia legalább átmenetileg a rakott- és paprikás krumplit, vagy másnap a krumplis tésztát… De kerülnie kellene a rizs és a kukorica liszteket/ keményítőket, meg a tejet- és tejtermékeket általában… Tényleg, talán csak átmeneti ideig…
Ott már nem a tényeket hallja az ember.
Ott hirtelen 30 év távlatából is megérzi a nagymama szünidei ebédeinek illatát… az édesanyja főztjének zamatát; a jóleső érzést a barátokkal átbulizott nap, vagy éjszaka után, amikor a hamburgerbe beleharap… és akkor, azon ponton, már nem fogják érdekelni a racionális tények. Már nem látja őket. Mert a tudata átkapcsolt érzelmi állapotba és csak a veszteség tényét érzékeli.
A veszteség délibábja
Idő megérteni, hogy a tényleges veszteség elenyésző ahhoz képest, amitől ilyenkor megrémülünk.
Valójában csak nyelvtani bukfencek összessége – de ennek felismeréséhez egy tanulási út vezet. Sok év tapasztalata alapján mondhatom – az időt a nyitottsága nagyban befolyásolja.
Pl. mennyire képes elfogadni, hogy szinte mindent ehet majd ezután is – csak MÁSBÓL kell elkészíteni az ételeit.
KEVÉS DOLOGBAN GONDOLKOZUNK
Tej – mindig „tehéntejre”, gondolunk
Tojás – mindig „tyúktojás” jut eszünkbe
Liszt – ez többnyire búzaféle, elvétve rozs és árpa. Az egészségpártiak esznek zabot is. A tésztafélék, pékáruk, a kenyér, a rágcsák mind búzafélékből vannak.
Húsok – sertés; marha, szárnyas. Halak csak ritkábban kerülnek az asztalra.
Burgonya. Rizs. Kukorica.
Cukor, persze „fehér”.
Étolaj napraforgóból. Zsír (na de milyen?). Margarin. Élesztő.
Só. Bors. Paprika. Ételízesítő. Sokan vitatják, hogy a kékcsirkés, a séfsapkás, a jobb. De igazi fűszer – közel zéró.
Paradicsom, paprika. Bab, borsó, szója (minden mennyiségben, rejtve is). Szilveszterkor lencse és talán káposzta. Leveszöldségek – szigorúan csak leveshez és rizibizihez. Néha reszelten salátákhoz. Esetleg némi olajos mag.
Nagyon sokan alig esznek zöldségeket, salátát, gyümölcsöt – ha ezt vesszük, akkor a legmindennapibb alapanyagok száma csak 30 körül alakul.
Érzelmi okokból - szűkösség
Tésztafélék. Burgonya. Rizs. Kukorica. Az elvetemültebb ínyencek grillezett zöldséget meg salátát választanak néha.
De gyakorlatilag ezek a megszokott köreteink.
Otthon, étteremben, street food fellegvárakban, menükben. Szeretjük őket, mert finomak, bámulatosan változatosan elkészíthetőek és kedvező az áruk.
Itt van például a szegény krumpli. Szinte mindent tudunk róla. Kivéve azt, hogy őshazájában milyen rengeteg formája ismert; hogy az őslakosok ezeréves tapasztalattal hogyan ásták el hónapokra a hideg földbe, hogy az „kiszívja belőle a mérget”… Igen, a mérget, mert az is van benne. Solanin a neve, ezért szokták mondani itthon is, hogy ha már zöldnek látod a héj alatti részt, vagy ha csírázik, akkor már ne edd meg. Az a gyanúm, hogy nagyapáink, dédapáink is ezért vermelték, amikor még tehették.
Ezenkívül ott van még benne pl. a lektin. Persze, lektinek mindenben vannak… Többféle is van belőlük és a különböző zöldségek, magvak, gabonafélék stb. különböző mennyiséget tartalmaznak.
A burgonya pl. nagyon sokat. Ez azért gond, mert ez a vegyület gátolja a tápanyagok felszívódását és fokozza a bélfal áteresztő képességét.
Különböző formában, de ugyanez igaz a rizsre és kukoricára is.
És ebből a három alapanyagból manapság szinte mindenben van, valamilyen formában. Orvvérzésig toljuk úgy, hogy nem is nagyon tudunk róla. Ezek feldolgozásából készül a mentes ételek kb. 90%-a is, a növényi tejtermékektől a pékárukig.
De teszünk rá, mert kötődünk hozzá. Hogy lenne rossz a rizs, amikor gyerekként tejberizs volt a jeled az oviban és ha elkapott egy gyomorrontás, a háztartási keksz után a sóban-vízben főtt krumpli volt az első meleg ételed. Ezek az alapanyagok annyira stabil résztvevői a mindennapjainknak, hogy már elképzelni sem tudjuk magunkat nélküle.
Nem tudjuk elképzelni sem, hogy még mennyi minden MÁS IS VAN…
Ha csak felmerül a gondolat, hogy váltani kellene, vagy mást is kellene – egyből úgy érezzük, hogy az emlékeink és mindennapi életünk egy részét – vagyis a személyiségünk egy darabkáját veszik el tőlünk.
A "félelmetes" Bőség
Búzát, burgonyát, rizst és kukoricát eszünk állandóan. Mindenhez.
4 alapanyag, tengernyi felhasználási és elkészítési mód. Erre épül a világunk. Ezért gondoljuk, hogy ha ezeket el kell hagynunk, akkor nem lesz mit ennünk. Ráadásul van belőlük mindenben, nehéz elkerülni – normál diétás, mentes és reform élelmiszerekben, kekszekben, sütikben, pékárukban, margarinokban, joghurtokban, felvágottakban is ott virítanak.
Otthon, büfékben, kifőzdékben, éttermekben, iskolákban és egészségügyi intézményekben.
Pedig a valóság az, hogy ha ezt a néhány alapanyagot ki kell iktatnunk (kényszerűen) akkor a veszteségünk döbbenetes bőségáradattá formálódik.
Cöliákiásként pl. jöhet a köles, quinoa, cirok és Jób Könnye… az amarant, a teff, a canihua… hosszú még a sor. Príma hamburgercipót lehet belőlük készíteni. A tehéntejen kívül a kecske-, bivaly-, juhtej sem opció? A szója- és rizstejet is kerülöd, a kókuszt ki sem állhatod, a zabról meg szörnyűségeket olvastál…? Na és a mákot, a chufát vagy a lótuszmagtejet ismered? Ha kell, itt nálam kapsz konkrét, saját növényi tej receptet, amit imádni fogsz, és fillérekből készíthetsz pl. joghurtot vagy „túrót” is belőle (MySILQi).
Utálod a zöldségeket? Mindig a nyuszikaja jellegű saláták jutnak róla eszedbe? Akkor Te is túl sokat kaptál az elmúlt 100 év közép-európai étrendjéből… Egy kicsit régebben ugyanis még fűszerezték, zamatossá, szaftossá, változatossá tették szegény zöldségeket is. Szószok, mártások, pürék, ropogósok, mind ott voltak már a régi fejedelmi és polgári konyhában is… ja, és akkor még a nagyvilág közkedvelt, amúgy tök vegán/ vegetáriánus receptjeiről nem is beszéltünk.
Egyszóval – nem fog veszteség érni. Lgalábbis közel sem akkora, mint amekkorától félsz… Egy kis kultúrsokk – az talán igen. De az meg csak az első harapásig, az első falatig tart. Ha Neked is fontosak az ételek, az evés öröme. Ha Te is a veszteségtől rettegve hanyagolod az ajánlott diétádat – akkor kérlek vegyél egy nagy levegőt és ugorj egyet. Egyenesen bele a kihívásba!
Mert ott olyan felüdülést, olyan megkönnyebbülést fogsz tapasztalni – amit e berögzült emlékeid miatt elképzelni sem tudtál.
Viszont most átírhatod az életeted – és teremthetsz felemelő, boldog, felszabadult új emlékeket.