MySILQi – Tej Helyett.
Mi az a SILQi? A MySILQi nem önálló…
A Falat - Válság
Így hívom azt a veszteségtudatot, amely sok embernél komoly érzelmi megterhelésként jelenhet meg, amikor egy megbetegedés miatt hosszabb vagy akár élethosszig tartó étrendváltás válik szükségessé.
Ilyenkor maga a tudat, hogy addigi életünk egy vagy több, addig akár leértékelt eleme el fog „veszni” az életünkből, komoly mentális teherré válik.
Van aki könnyebben megküzd ezzel (jellemzően azok, akiknek már tényleg nagyon fáj valami), van aki szenved tőle.
Bármelyik csoportba is tartozunk: sokat számíthat, hogyan tudjuk ezt feldolgozni, átkeretezni, átírni a gondolataink útját… (neuroplaszticitás).
Ebben segíthet ez a néhány tény – olvasd nyitott szívvel, ajánlom szeretettel.
Tények kontra Érzelmek
Amikor azt mondják egy cöliákiásnak, hogy innentől kiemelten kerülnie kell a glutént, először a várakozó figyelmet látom a meg a pillantásávan. Bár már sejti ilyenkor mindenki, hogy nagy változásnak néz elébe, de még meg akarja oldani a helyzetet.
De ha ez az ember már reflux-al is küzd és a vércukra is vacakol, esetleg kialakult egy másodlagos tejérzékenysége is (ami előfordulhat)… és megérti, hogy meg kell változtatnia legalább átmenetileg néhány más összetevőt is …
Ott már nem mindig a tényeket hallja az ember.
Ott hirtelen 30 év távlatából is megérzi a nagymama szünidei ebédeinek illatát… az édesanyja főztjének zamatát; a jóleső érzést a barátokkal átbulizott nap, vagy éjszaka után, amikor a hamburgerbe beleharap… és akkor, azon ponton, már nem fogják érdekelni a racionális tények. Már nem az első sorban látja őket.
Mert a tudatunk átkapcsol érzelmi állapotba, ahonnan talán csak a veszteség tényét érzékeli.
A veszteség délibábja
Idő megérteni, hogy a veszteség érzése sokszor jóval nagyobbnak tűnik, mint amekkora mozgásterünk valójában marad. De ennek felismeréséhez egy tanulási út vezet. Sok év tapasztalata alapján mondhatom – az időt a nyitottság nagyban befolyásolja.
Pl. mennyire vagyunk képesek elfogadni, hogy akár sokkal több étel és alapanyag állhat előttünk, mint elsőre gondolnánk – csak MÁS alapanyagokkal fogunk dolgozni.
KEVÉS DOLOGBAN GONDOLKOZUNK
Tej – mindig „tehéntejre”, gondolunk
Tojás – mindig „tyúktojás” jut eszünkbe
Liszt – ez többnyire búzaféle, elvétve rozs és árpa. Az egészségpártiak esznek zabot is. A tésztafélék, pékáruk, a kenyér, a rágcsák mind búzafélékből vannak.
Húsok – sertés; marha, szárnyas. Halak csak ritkábban kerülnek az asztalra.
Burgonya. Rizs. Kukorica.
Cukor, persze „fehér”.
Étolaj napraforgóból. Zsír (na de milyen?). Margarin. Élesztő.
Só. Bors. Paprika. Ételízesítő. Sokan vitatják, hogy a kékcsirkés, a séfsapkás, a jobb. De igazi fűszer – közel zéró.
Paradicsom, paprika. Bab, borsó, szója (minden mennyiségben, rejtve is). Szilveszterkor lencse és talán káposzta. Leveszöldségek – szigorúan csak leveshez és rizibizihez. Néha reszelten salátákhoz. Esetleg némi olajos mag.
Nagyon sokan alig esznek zöldségeket, salátát, gyümölcsöt – ha ezt vesszük, akkor meglepően kevés alapnyag uralja mindennapi étrendünket.
Érzelmi okokból - szűkösség
Tésztafélék. Burgonya. Rizs. Kukorica. Vannak, akik grillezett zöldséget meg salátát is választanak.
De gyakorlatilag ezek a leginkább megszokott köreteink.
Otthon, étteremben, street food fellegvárakban, menükben. Szeretjük őket, mert finomak, bámulatosan változatosan elkészíthetőek és kedvező az áruk.
A burgonya, a rizs és a kukorica szinte már mitologikus, évezredek óta megbecsült alapanyagok.
Nem is tudjuk, hogy az AIP, a gyulladáscsökkentést célzó, Alacsony Glikémiás Indexű, alacsony FODMAP vagy SIBO étrendek miért ajánlják korlátozni őket. Itt van például krumpli. Szinte mindent tudunk róla, kivéve azt, hogy őshazájában milyen rengeteg formája ismert; hogy az őslakosok hogyan és miért ásták el hónapokra a hideg földbe.
És ebből a három alapanyagból manapság nagyon sok ételsorban, receptben és termékben van. Ezen összetevők felhasználásával gyakran készül a mentes ételek jelentős része is, a növényi tejtermékektől a pékárukig.
De kötődünk hozzájuk.
Talán gyerekként imádtuk a tejberizst és ha elkapott egy gyomorrontás, a háztartási keksz után a sóban-vízben főtt krumpli volt az első meleg ételünk. Ezek az alapanyagok annyira stabil résztvevői a mindennapjainknak, hogy már elképzelni sem tudjuk magunkat nélküle.
Nem tudjuk elképzelni sem, hogy még mennyi minden MÁS IS VAN…
Ha csak felmerül a gondolat, hogy az a bizonyos (egyénileg eltérően) mást is kellene – egyből úgy érezzük, hogy az emlékeink és mindennapi életünk egy részét – vagyis a személyiségünk egy darabkáját veszik el tőlünk.
Frissítő Bőség
Leggyakrabban búzát, burgonyát, rizst és kukoricát eszünk. Sok mindenhez. Hozzájuk igazodik, rájuk épít legerősebben a hagyományos gasztrokúltúránk.
4 alapanyag, tengernyi felhasználási és elkészítési mód. Fantasztikus ételek. Erre épül a világunk. Ezért gondoljuk, hogy ha ezeket el kell hagynunk, akkor alig lesz mit ennünk.
Pedig a valóság az, hogy ha ezt a néhány alapanyagot ki kell váltanunk, akkor egészen új gasztronómiai dimenzió nyílhat meg előttünk.
Cöliákia? Számos természetesen gluténmentes alapanyag jöhet szóba – például köles, quinoa, cirok, amaránt, teff vagy canihua (természetesen a jelzetten glutén/ keresztszennyeződés mentes választás és az elkészítés körülményeinek figyelembevételével).
Ha a tehéntej helyett az A2-es tej, illetve a kecske-, bivaly- vagy juhtej sem illeszkedik az étrendedbe, akkor is számos növényi alapú lehetőség létezik. A szója- és rizstejet kerülöd, a kókuszt talán nem kedveled, a zabot esetleg unod…? Na és a csicsókát, kendert és a mákot, a mediterrán chufát, az andoki növényi tejhelyettesítőket, az afrikai Kunu-t, vagy a kelet kincseit (Hatomugi, Szüáhátszen) ismered? Számos új vagy alig ismert alapanyagot hozhatnak be, egészen szépen kitolják a horizontot, így akár rugalmasan Hozzád harmonizálható is akadhat közöttük.
Utálod a zöldségeket? Mindig a nyuszikaja jellegű saláták jutnak róla eszedbe? Akkor talán Te is túl sokat kaptál az elmúlt 80 év közép-európai étrendi trendjéből… Egy kicsit régebben ugyanis még fűszerezték, zamatossá, szaftossá, változatossá tették szegény zöldségeket is. Szószok, mártások, pürék, ropogósok, mind ott voltak már a régi fejedelmi és polgári konyhában is… ja, és akkor még a nagyvilág közkedvelt, amúgy tök vegán/ vegetáriánus receptjeiről nem is beszéltünk.
Egyszóval – nyugodj meg. Vannak lehetőségek, alapanyagok, megoldások. A „veszteség” inkább csak aggodalom, közel sem az, mint amitől tartasz… Egy kis kultúrbukfenc – az talán van benne, igen. De az meg csak az első kortyig, az első falatig tart. Ha Neked is fontosak az ételek, az evés öröme. Ha Te is a veszteségtől tartva hanyagolod az ajánlott diétádat – akkor kérlek vegyél egy nagy levegőt és ugorj egyet. Egyenesen bele a kihívásba!
A kezelőorvosod jó okkal ajánl módosításokat – érdemes megkeresni azokat az alapanyagokat és gyakorlati megoldásokat, amelyekkel ezek a mindennapokban is jól követhetők.
Talán az új étrend sokkal több gasztronómiai örömet és szabadságot tartogat, mint elsőre gondoltad – csak az emlékeid miatt nem tudtad elképzelni.
Viszont most átírhatod az életeted – és teremthetsz felemelő, boldog, felszabadult új emlékeket.