Főleg akkor szokott elszabadulni a pokol az étkezéseink körül, ha már egy kialakult, kimondottan kellemetlen egészségügyi gondunk is van, ráadásként megspékelve egy vagy több ételintoleranciával – ekkor már nem csak tanácstalanok leszünk, hanem éhesek, kiábrándultak és akár dühösek is, ha nem kapunk a témában megfelelő tájékoztatást.
Márpedig ez sajnos elég gyakori.
Tapasztalatok szerint az alábbi esetekbe botlunk bele a legnagyobb valószínűséggel. Ezzel az a gond, hogy ilyen esetekben olyasvalaki legyint az étrendi gondjaidra, akire Te valószínűeg felnézel. Simán el is hiszed neki, ha azt mondja valamire, hogy nem számít, nem komoly, akkor is bírni kell. Ellenben fel sem nagyon merül benned, hogy talán az étrendekhez pont ne ért. Hogy lehet piszok jó a saját egészségügyi, sőt, akár gastronómiai szakterületén – de nem biztos, hogy a hipoallergén világkonyha a hobbija.
Ezek a jól ismert, több szempontból is elavult diéták. Gyakran több évtizede hagyták jóvá őket, az akkori termékek és ismert egészségügyi akadályok alapján. Pontosabban akkor, amikor még annyit sem tudtunk az ételérzékenységről, a glutén által okozott és a gigantikus mennyiségű adalékolt keményítő által csak fokozott autoimmun problémákról, mint ma.
Tehát – ezek azok a kopottra fénymásolt diéták, melyeknek visszatérő motívuma a „mackósajt – főtt tojás-kétszersült” és kis barátaik.
Ha Te történetesen kazein – laktóz – tojás és gluténérzékeny is vagy, így fenti élelmiszerek számodra nem opciók, akkor kedvesen közlik veled, hogy „deehááát” rengeteg mentes termék van, ügyes vagy Te, meg tudod ezt oldani.
Ha tovább panaszkodsz, hogy de Te azoktól is rosszul vagy – akkor csak értetlen tekintetekre és maximum fejcsóválásra számíthatsz.
Vagyis már az alapellátásban elkezdődnek a bajok.
Ez azért is nagy gond, mert a különböző, „misztikus rejtélynek” beállított ételérzékenységek egyébiránt beszédesek lennének. Ilyesmi csak úgy, ok nélkül nem alakul ki…
Ha az okot és az összefüggéseket kezdenék keresni ilyen esetekben, lehet, hogy gyorsabban eljutna a beteg a megfelelő szakorvoshoz.
De egyszerűbb a fűnyíróeffektust használni, megoldás helyett a takargatást. A betegek kirekesztése és megszégyenítése sajnos nem is olyan ritka.
Pedig ha ételintoleranciád van, akkor min. puffadsz meg görcsölsz, fogékonyabbá válhatsz a fertőzésekre vagy durván lecsökken az energiaszinted – mondjuk ki, romlik az életminőséged. A munkahelyeden unni fogják a sok táppénzt, ami egyébiránt Neked is hiányozni fog a büdzsédből.
Bár a szakorvosok tisztában vannak azzal, hogy bizonyos alapanyagok és ételek jó vagy rossz hatással lehetnek az állapotodra, az alapellátás ebbe inkább bele sem megy.
Amíg elvergődsz a szakorvoshoz, többnyire csak vállrándítást, elbagatellizálást meg olyan vérlázító válaszokat kapsz, mint pl. az ételintolerancia nem is létezik (persze, csak Te képzeled be a görcsöket, nem?).
De hallottam már pl. azt is, hogy a diagnosztizáltan cöliákiás betegnek azt mondta egy szakember, hogy ő nem hisz az ilyesmiben
Aki már azt mondja, hogy akkor menj el speciális vérvételre, ott majd kapsz erre vonatkozó tanácsokat, az már nagyon-nagyon nyitott.
Ha még egy kazalnyi orvosi javaslattal meg a hat kilónyi, összeguglizott gasztrotanáccsal együtt sem vagy jobban, akkor rá is adod a fejed a méregdrága intolerancia – panelek valamelyikére. Általában a legdrágább tűnik a legjobb ajánlatnak, mert azzal kecsegtetnek, hogy egy hosszú tanácsadás is jár hozzá arról, hogy mit ehetsz a teszt szerint kerülendő alapanyagok helyett.
Na, ezen a ponton szokott felmenni a legtöbb emberben a pumpa.
Amikor ezt a bizonyos tanácsdást elolvassa! Ekkor derül ki ugyanis, hogy a helyettesítésként ajánlott termékek zöme min. 1-2 olyan összetevőt tartalmaz, amit a teszt szerint meg éppen hogy kerülni kellene.
Voilá!
Már nem csak vacakul vagy, de éhes és dühös is, mert kidobott egy rakás pénzt az ablakon…
Nehezen tudom elhinni, hogy valóban annyi divatdiétázó van, mint ahányszor ezt szakavatott szakácsoktól hallom. Annyira azért nem jó buli, hogy valaki önként és dalolva gyötörje magát.
Persze, érthető, hogy egy chef dühbe gurul, ha olyasmit kérnek tőle, amire egyszerűen nincs felkészülve. De mivel már több, mint 30 éve kezdtem a vegetáriánus életmódot és magam is dolgoztam vendéglátásban – amit egyébként minden nehézségével együtt imádtam – erős a gyanúm, hogy nem csak ezért szoktak kitüntetni a poloskairtó modorral olyan sok helyen.
Mert egy – nem kötözködésből megyek be egy étterembe. A közös étkezés társadalmi elvárás, közösségépítő erő már kőbaltával hadonászó korunk óta. Ez van.
Kettő – ha az elmúlt harminc évben csak grillezett zöldségekkel tudott bővülni a kínálat az átlag magyar éttermekben, akkor lehet, hogy a baj nem nálam keresendő.
Három – amikor leülök az asztalhoz, azt abban a tudatban teszem, hogy aki ott főz, az egy szakember, akinek a kisujjában van a tudás, hogy engem is elbűvöljön. Vagyis ez már a múlt – manapság már inkább a gyomorideg uralkodik bennem. Hogy a fenébe, már ehetem megint mosolyogva az ízetlen, közel cseppfolyóssá hőkezelt grillezett paprikát… Na és persze kezet tudnék csókolni olyankor, amikor mégis levesznek a lábamról egy kulináris csodával. Mert azért kaptam én már olyat is, csak úgy random, váratlanul beesve, hogy azt hittem elájulok a gyönyörűségtől… Csak utóbbiból volt 3 az elmúlt 15 évben, előbbiből meg… ne bolygassuk, nagyon sok.
Szóval Kedves Séfek! Kérlek higgyétek el – nem az ellenségeitek vagyunk, ellenkezőleg!
Egy gigászi, kiaknázatlan, most éppen nagyon elégedetlen, ám a legkisebb pozitív gesztusért cserébe végtelenül HÁLÁS PIAC.
Sztárok akartok lenni?
Vágytok arra, hogy szénné lájkoljuk a social médiát a Ti nevetekkel?
AKKOR FŐZZETEK NEKÜNK GASZTRO-FORRADALMAT!!!